Vége, de mégsem

Az útnak vége.

Nem üzenek többet Thaiföldről.

De az útibeszámolónak nincs vége!

Úgy döntöttem - tekintettel a pozitív visszajelzésekre is -, szépen apránként megmutatom itt a képeket, mesélek ezt-azt, hiszen az eddigiek csak kiragadott töredékek voltak. Azt hiszem, most jön csak a java.

Tehát folyt. köv.

Hazafelé

Hazajöttünk. Hétfőn este repülőre szálltunk Phuketen, és 27 óra múlva megérkeztünk Budapestre. Megint hármat repültünk, Phuket-Bangkok-Kairó-Budapest útvonalon, de most kicsit több volt a várakozás, Kairóban például 8 óra. A hazaút kicsit nyűgösebb dolog, olyan "érjünk már haza" hangulat, de azért egész jól telt.

• A Phuket-Bangkok járaton az előttünk ülő két csinos thai nőt meg a rosszcsont kisfiút figyeltük,
• a bangkoki várakozás alatt a telefonfülke jelentett komoly kihívást, hogy utolsó apróimat eltelefonáljam Bettivel,
• a Bangkok-Kairón aludni próbáltunk, de nem ment, és filmet néztem,
• a kairói tranzitváróban a felszálló repülőket lehetett megfigyelni, meg az ott megforduló nekünk furcsa embereket,
• a Kairó-Budapesten pedig az alattunk elsuhanó görög szigeteket, a habos gomoly- és zivatarfelhőket láttuk, végül a magyar folyókat, városokat próbáltuk azonosítani.

Magyarok

Azt szoktam mondani, hogy magyarokkal a vilag bamely tajan lehet talalkozni. Itt es most azonban kifejezetten keves magyar van. Magyar szot ket alkalommal hallottunk a bangkoki kiralyi palota kornyeken.

Voltak azonban Magyarorszaggal kapcsolatos meglepo felfedezesek:

• Chiang Mai vasarnapi piacan fabol keszul Lanchid-modellt arulnak. Megneztem kozelebbrol, Lanchid egyertelmuen. Lehet hogy magyar gyartmanyu jatek.
• Szinten Chiang Maiban, kozel a szallasunkhoz van egy hatalmas iskola. Ott elsetelva tobbszor lehetett hallani egy szignalt, talan a hangosbemondo szignalja, vagy iskolai csengo helyett hasznaljak. A szignal megegyezik a miskolci avasi reformatus templom harangjatekaval! (Amelyet eleg sokszor hallottam eletmben.) Talan az lehet a dolog nyitja, hogy ugyanarrol a helyrol vette at mindketto.
• Talan a legmeglepobb az alabbi talalkozas volt...

Patong egyik mellekutcajaban setalva az egyik uzlet elott acsorgo thai fiu megszolitott: "Hogy ityeg a fityeg? Jol?" En azt hittem, nem jol hallom, biztos valami mast mondott. M. viszont nevetve valaszolt neki, hogy jol, es arra a meggyozodesre jutott, hogy ez egy torok vagy arab lesz, mert Isztambul es Kairo bazarjaiban szolitgatjak le igy a magyarokat. De itt sokkal kevesebb magyar jar...

Visszamentunk, megkerdeztuk, honnan tudja ezt. Azt mondta, Peter baratjatol tanulta (angolul beszeltunk). "Ki az a Peter?" - "Peter, magyar etterem" - mutatott az utca vege fele. Valoban, addig eszre sem vettuk, egy "Hungarian Csardat" hirdetett ott egy piros-feher-zold tabla.

"Sok magyar jar erre?" - "Nem." - "Es mibol vetted eszre, hogy magyarok vagyunk?" - "Az arcotokrol." - Ezen aztan meg jobban ledobbentunk. Valoban, nem hallhatta a beszedunket, mert akkor epp nem beszeltunk egymassal. Van ilyen, hogy arcrol fel lehet ismerni, hogy valaki magyar? Es erre epp egy thai kepes, aki nem is lat tul sok magyart? Hm. Miutan kicsodalkoztuk magunkat, elbucsuztunk, magyarul.

Phuket

Phuket szigeterol jelentkezem. Tengerpart. Sokat kombinaltunk - meg amikor tervezgettuk az utat, aztan ut kozben is -, hogy melyik szigetet, tengerpartot kellene meglatogatni. Vegul az egyik legismertebb sziget frekventalt partszakaszan kotottunk ki, Patong Beach-en. Ez Phuket Siofokja. Gondolkoztunk idillikusan felreeso, beepitetlen partokon is, de annak is lett volna sok hatranya. Egyebkent nincs nagy tomeg, ez itt nem foszezon. A part kifejezetten szep, finom homokkal, palmafak satobbi. Ha sikerulne latnunk egy felhomentes naplementet, igazan giccses kepeket tudnank kesziteni. :-)

Az ido jo, eso nem esett, amiota lejottunk ide delre. Ilyen sokat meg sutott a nap sem, miota Thaifoldon vagyunk. A tengernek viszont vannak jo nagy hullamai. A hozzank kozel eso partszakaszokon furodni tilos tablak es ugyanezt jelento piros zaszlok vannak kirakva. (Azert szoktunk furodni. Es nem csak mi.) Patong kozepso reszen viszont latszolag teljesen ugyanolyan a part, es ott szabad furdeni.

Ez a hely is affele kiindulo bazis, kirandulgatunk. Ez azt jelenti, hogy kiscsoportos fel- vagy egynapos utakra fizetunk be, es akkor egy mikrobusszal elvisznek a jo helyekre. Egyszer korbejartuk Phuket szigetenek nehany latnivalojat, tegnap pedig Phang Nga obolbe latogattunk. Ez utobbi az egyik legjobb napunk volt, sok hajokazassal. Lattunk erdekes formaju sziklakat, meg a hires James Bond sziklat is (1974-ben egy Bond-filmet forgattak itt) vizi barlangokat, colopokre epult halaszfalut. Holnap a Phi Phi szigetekre megyunk.

Holnaputan pedig a repuloterre es haza. Varom is meg nem is.

Szallasok

Mindjart itthagyjuk Bangkokot, most van par percem. 14 orat fogunk buszozni del fele!

A guesthouse-ban kicsekkoltunk (leadtuk a szobat). Na, ezt nem fogjuk visszasirni, igen vacak szallasunk volt itt. Egy ablaktalan kis szobacska (na jo van ablak, de sotet szellozoaknara nez), enyhen koszos falakkal, budosseg, levegotlenseg. Kicsit ragados takaro. Ventillator szerencsere volt (az itt minden szobahoz jar). Furdoszobasat kertunk, onnan jott a csatornaszag es a vizpara, ami nem tudott kiszellozni.

Az elozo ket szallasunk Chiang Maiban es Sukhothaiban sokkal kellemesebb volt. Kicsit jobb berendezes (nem hatizsakbol kellett elni), legkondicionalo, tv, az elso helyunkon meg huto is. Es kedves szemelyzet. Persze azok kicsit dragabbak volta, itt a fovarosaban dragabbak a szallasok... Sukhothaiban meg egy kis gyik (gekko?) szinesitette a kepet. A szobaba belepven lattuk, hogy epp az en parnamon pihent, aztan gyorsan elhuzott, de ezen vegkepp nem idegesitettuk magunkat.

Bangkok

Immar Bangkokban vagyunk, mar ket napot eltoltottunk itt. Chiang Mai utan Sukhothaiba utaztunk, ahol a XIV. szazadi thai fovaros romjait lattuk (a vilagorokseg resze, tetszett, de most nem reszletezem), onnan jottunk a fovarosba.

Hat... A nyugodt videki varosok utan bizony tatottuk a szankat. (Bangkok 6 millios varos, de attol fugg mit szamolunk bele, 10M-t is mondanak.) A bevezeto ut ketszintes autopalya, szintenkent sok (6-8) savon aramlanak az autok. Ilyen uton jottunk befele a tavolsagi busszal, a varos szeletol a kozepeig talan 30-40 km-t. Itt a varosaban nehany igen szeles es forgalmas uton kivul mas nem emlekeztet a megapoliszra, olyan forgalom es nyuzsges van, akarcsak Budapesten.

A varos sok arcat lattuk mar. A Khao San Road kornyeket, ahol nyuzsognek a feher turistak (errefele van a szallasunk), hangos zene, fenyreklamok, uzletek, tiszta Europa. Nehany gyonyoru, nagy es hivalkodoan gazdag latvanyossagot (kiralyi palota, smaragd Buddha temploma, Wat Pho) szinten sok turistaval. A folyot, ahol sargasbarna vizen hullamokat vet a sok hajo (kompok, kirandulohajok, de vannak nagy uszalyok is). A folyo partjan colopokre epult deszkahazakbol allo szegeny es koszos negyedet. Szepen rendben tartott nagyon szeles foutat, mar-mar polgari hangulatut, sok emberrel, amint sarga ingben sietnek haza munkabol. Innen egy sarokra ismet csak szegenynegyedet utcan alvo emberekkel, sok felhalomozott lommal, szemettel. Buddhaszobrokat es mas kegytargyakat arulo boltokkal teli utcat. Az ultramodern Bangkokot felhokarcolokkal es plazakkal, modern szallodakkal csak messzirol, talan holnap oda is eljutunk.

Azt meg el kell mondani, hogy a felnunk nem kellett a szegenynegyedekben sem. A thaiok igen bekes nepek.

Eleg gyakran megszolitanak, de azt szinte mindig bekes cellal teszik (eddig egy volt, aki at akart verni minket, de atlattunk a szitan.) Az valami otthonrol hozott reflex lehet, hogy ha megszolitanak, azt hiszem hogy biztos keregetni akarnak, vagy eladni valamit, es menekulni akarok. De itt igen gyakran csak egyszeruen megkerdezik, hogy honnan jottunk, hova tartunk, es hogy tetszik amit latunk. Jo, hat akadnak keregetok es folyton leszolitgatnak a taxisok is, de nem tolakodoan teszik, egy szobol vagy intesbol megertik, hogy tovabb kell allniuk. Tehat nincs az az eroszakossag, amit peldaul az arabokrol lehet hallani.

Bangkok tetszik, erdekes varos. Megint azt tudom mondani, hogy egy mas vilagba csoppentunk.

Egyebkent azt gondoltuk, tobb turista lesz Bangkokban. A szallasunk emlitett kornyeke tele europaiakkal meg amerikaiakkal, de hol vannak nap kozben? A kiralyi palotaban sok a turista, de az csak egy hely.

Holnap meg Bangokot nezunk, aztan tovabb megyunk delre, Phuket szigetere, a tengerhez (az eredeti programhoz kepest rugalmas valtozasok). Ide irni nincs sok idom, pl. tegnap este is interneteztem, de akkor az utunk tovabbi reszet probaltuk szervezni Betti segitsegevel.

Helyszini tudósitónk jelenti

Mit is szokott üzenni az ember a nyaralásáról? Jól vagyunk, nincs semmi probléma, jó a szállásunk, jó idő van, kicsit már barnultam... Meg ilyenek.

Betti szerint szerencsénk van az időjárással. Az elmúlt két napban szinte nem is esett, bár többnyire borús-felhős idő van, néha a nap is kisüt. Dél körül majdnem teljesen merőlegesen esnek ránk a napsugarak, ilyen helyen sem jártam még... Azonban nincs az a nagyon durva meleg, persze fülledt, de nem olyan nagyon, és késő délután meg este kifejezetten kellemes idő van.

Már egy hete vagyunk úton, eddig Chiang Mai környékét jártuk be, holnapután állunk tovább innen. Azt hiszem, olyan dolgokat látunk, amit az otthoniak közül igen-igen kevesen. Betti a "telepitett idegenvezetőnk" nagyon felkészült! Doi Ithanon, Doi Suthep... ezek kis környékbeli kirándulások, de ezeket most nem részletezem, mert félek hogy egész éjjel ezt irnám.

Sok fényképet csinálunk, ma telt be mindkét 512 MB-os kártyám, kiirattam CD-re. Ez talán 400-500 képet jelenthet... M. viszont teljesen megszállott fotós, ő már ezrekben számolhatja a képeit. Komolyan.

Vannak érdekes dolgok... például a vizesésnél ruhában fürdő emberek. A férfiak még csak-csak nekivetkőznek, de a nőknek nadrágban és pólóban illik. Meg aztán attól is félnek, hogy lebarnitja őket a nap, mert itt a fehér bőrszin a menő.

Finomakat eszünk, rizses kajákat, olyan otthoni kinai jellegű, de finomabb, tésztákat, halat, rákot. A mai vacsoránk tulajdonképpen magyar volt: rántott csirkemell rizzsel meg uborkával, csirkehúsleves, mind hasonló az otthonira, de mégis kicsit más. Ja és a zebrán fogyasztottuk el. Ez egyik kedvenc helyünk, a zebra. Forgalmas többsávos út mellett sorakoznak kis kajálda pavilonok, és az asztalokat úgy rakják ki, hogy elfoglal egy forgalmi sávot (plusz még egyet a parkoló motorok, autók, és még igy is marad sáv a forgalomnak), és az egyiknél az asztal épp a zebrára esik. (Van fénykép is.) Még az is furcsa volt elsőre, hogy a leveshez a kanálka mellé pálcikákat adnak. De ez teljesen logikus, ha jó tartalmas a leves. (Tulajdonképpen otthon is igy kellene enni a jó sok tésztával megrakott erőlevest a Tüköryben, és nem kanállal szerencsétlenkedni.)

Még lehetne ilyeneket mesélni, de mára ennyit... Holnap is komoly kirándulás vár ránk.

A repülés

Budapest - Kairó - Bangkok - Chiang Mai: széditően nagy távolság (talán 8000 km lehet), messzibb, mint ahová bármelyikünk eddig eljutott. Két átszállás, három repülés.

Miért Kairó felé? Az EgyptAir jegyeit vettük meg, mert az olcsó, és nem mondanak róla annyi rosszat, mint például az ukrán légitársaságról.

Az volt az izgalom tárgya, hogy elérjük-e a csatlakozást Kairóban, ugyanis a járatunk menetrendmódositás miatt 70 perccel később indult, mint a tervezett, ezért csk 35 percünk maradt az átszállásra.

Kedden 18:10-kor indultunk útnak Budapest Ferihegyről. A Boing 737-esen az ablak mellett ültünk, a sötétben figyeltük a Földközi-tengerben felbukkanó szigeteket, aztán Kairó és a környező városok fényeit.

Szerencsére időben érkeztünk Kairóba. Hatalmas repülőtér van ott, rengeteg emberrel, marcona gépfegyveres őrökkel, rádiótelefonnal izgatottan szaladgáló alkalmazottakkal. Az esti időpont ellenére forróság fogadott. Felszálltunk a kisbuszra, az elvitt a fogadó épületig, ahol egy hivatalos kinézetű ember "tranzit, tranzit!" szavakkal terelte az emberek egy részét egy másik busz felé. Ez nekünk szól, felszállunk. Hamarosan el is indult ez a busz, és ahogy összenéztünk, akkor jutott eszünkbe, talán az a busz akármi is lehet, például... nem tudom, és akkor most elvisz minket az ismeretlenbe. Aztán mégis jó helyre kerültünk, újabb épület, beálltunk egy sorba, ami csak állt és araszolgatott, az idő meg haladt...

Akkor az történt, amiben titkon reménykedtünk: megjelent egy ideges repülőtéri alkalmazott, és nagy hangon kiabálni kezdett: "Bangkok, Addis Abeba!" Páran kiálltunk a sorból, "Follow me" mondta ő, és végigviharzottunk néhány ajtón és folyosón, talán még egy röntgenkapun is simán átjöttünk, nem törődve a csipogással... megkaptuk a beszállókártyákat. Néhány perc múlva egy gyönyörű, hatalmas Boeing 777-esen voltunk. Miután kicsit ámuldoztunk az előzőnél jóval nagyobb és kényelmesebb gépünkün, egy órát vártunk, mert elromlott a repülőgépet hátrafelé tologató gép...

Ezen a járaton összesen négyen voltunk magyarok, és ezen kivül európai embert nem is láttunk, csak afrikaiak és ázsiaiak igen heterogén keverékét. A monitoron a gépen elöl elhelyzett kamera képét lehetett látni, vagy éppen pillanatnyi helyzetünket a térképen a GPS alapján. Viszont kaptunk egy majdnem ugyanolyan vacsorát, mint a Budapestről induló járaton. Ennél egy kicsit abszurdabb a hajnali fél 4-kor kiosztott apró zacskónyi sósmogyoró volt, mivel nem sokkal előtte sikerült elaludnom, és akkor az összes lámpát felkapcsolták, mindezt egy kevéske mogyoró miatt.

Bangkokban bőven volt időnk az átszállásra. Thaiföldön elég olcsó és sűrű belföldi légiközlekedés van. Mi a madaras-csőrös-szines gépfestéséről felismerhető Nok Air-rel utaztunk 700 km-re fekvő Chiang Maiba (Boeing 737).

A távoli országról az első benyomások már itt megvoltak. Például a repülőtér hűtött épületéből kilépve megcsapó lekvárszerű párás forróság. De ami ennél sokkal feltűnőbb volt: az emberek kedvessége. A pénzváltós hölgy, a repülőtéri utasfelvétel, de még a szigorúnak tűnő útlevélvizsgálók is... nem tolakodó modorosságra kell itt gondolni, csak épp mindig volt egy kedves bátoritó mosoly. És itt tényleg úgy köszönnek az emberek, hogy elöl összeteszik a két kezüket (mintha imádkoznának), és kicsit meghajtják a fejüket. A Nok Air járatán meg teljesen el voltunk bűvölve a csinos és kedves utaskisérő lányoktól (bezzeg az EgyptAirnél többnyire nagydarab marcona férfiak voltak az utaskisérők).

Aztán valamikor helyi idő szerint délután 5-6 között az a pillanat is eljött, hogy megérkeztünk Chiang Maiba, ahol Betti várt minket. Már messziről megismertük egymást, a kis táblára sem igazán volt szükség, amire felirta nevünket...

Na, ilyen részletesen nem lesz időm mindent leirni, majd meglátjuk mit tudok elmesélni. Remélem néhány képet is közzé tudok majd tenni.

Itt vagyunk!

Itt vagyunk Thaiföldön, Chiang Maiban. A vendégház földszintjén vannak gépek, ahonnan lehet internetezni, innen irok. Hanyadik napunk is ez itt, harmadik? (Egy kicsit meg vagyok zavarodva a hosszú utazástól és az időeltolódástól. Bár igazából nem volt gondunk az átállással.) Szóval harmadik nap, eddig minden nap lenyűgöző dolgok történtek, és egy biztos, hogy valami teljesen más világba csöppentünk.

Eddig az történt, hogy alaposan szétnéztünk Chiang Mai városában, amely elsősorban szép templomjairól hires, aztán meglátogattuk a Betti iskoláját (ahol dolgozik), voltunk egy elefántiskolában és orchideafarmon.

Ja és láthattuk az eddig csak hirből ismert recepcióst, ladyboyt, aki transzvesztita! Ez valahogy visszatérő beszédtéma nálunk, mivel eddig egyetlen transzvesztita ismerősünk sem volt. Egyébként nem túl bájos (hogy úgy mondjam), férfiarc rúzsozva, plusz olyan nőieskedő mozgás.

Amióta megjöttünk, az eső minden nap esik, és egyre többet és erősebben, bár olyan nagyon még nem vészes. Esős évszak van. Állitólag az elmúlt három hétben szinte semmit nem esett, de most meghoztuk.

Talán most az elején tisztázzuk:

A szereplők

M. úr: Mániákus utazó, tanár, minden nyáron útnak indul valahova messzire. Két éve ismerem, persze egy utazáson találkoztunk először. És a tavasszal is volt szerencséje egy csomó szép helyen járni Európában. (Némi irigykedés!)

Betti: Közös ismerősünk, Thaiföldön élő és dolgozó magyar lány (tanitó, ill. óvónő), afféle útkereső. 8 hónapja van Thaiföldön, és ez már a többedik itteni tartózkodása. Nélküle nem is tudom mihez kezdenénk itt.

Én: Szintén szeretek utazni, és egyre inkább egzotikus tájak felé... Bár Európán kivül még nem jártam. Bevallom, hogy ez az utazás az én ötletem volt...

Útiterv

Íme.

július 5.	Bangkok-Chiang Mai	Bangkokban rögtön átszállás a Chiang Mai járatra. Szállásunkat 13-ig fenntartjuk Chiang Maiban.
július 6.	Chiang Mai
július 7.	Chiang Mai - Doi Suthep
július 8.	Chiang Mai - Doi Ithanon
július 9.	Chiang Mai
július 10.	Chiang Mai
július 11.	Chiang Mai - ?	Két napos szervezett hegyitörzses túra
július 12.	Chiang Mai - ?	Két napos szervezett hegyitörzses túra
július 13.	Chiang Mai - Sukhothai	Délelőtt Chiang Maiban, délután utazás. 1 éj szállás.
július 14.	Sukhothai-Bangkok	Ott töltjük a napot, majd éjszakai vonat vagy busz Bangkokba(?)
július 15.	Bangkok	3 éj szállás
július 16.	Bangkok
július 17.	Bangkok
július 18.	Bangkok - Suratthani - Khao Sok	Repülő-busz, vagy éjszakai busz vagy vonat-busz. 2 éj szállás
július 19.	Khao Sok	Dzsungel.
július 20.	Khao Sok- Phuket	Busszal (150 km) 4 éj szállás
július 21.	Phuket	Tenger.
július 22.	Phuket - Phang Nga	Egy napos kiruccanás. Hajózás, szigetek.
július 23.	Phuket
július 24.	Phuket-Bangkok	Kora este repülővel Bangkokba, majd éjjel hazaindulás.

Remélem mindenki pontosan tudja, hol helyezkednek el a fenti földrajzi egységek. :-) Gyengébbek kedvéért annyit elmondok, hogy az elején felmegyünk északra, és onnan csorgunk le dél felé. Ez a terv lényege.

Azt tegyük még hozzá, hogy az efféle tervek azért vannak, hogy eltérjünk tőlük (ezt a munkahelyemen projekttervek kapcsán megtanultam).

Ami Thaiföld megközelítését illeti, EgyptAir-rel megyünk, kairói átszállással. Menetrend:
Budapest ind. júl. 4. 18:10
Kairó érk. 22:40
Kairó ind. 23:15
Bangkok érk. júl. 5. 11:55

Vissza:
Bangkok ind. júl. 25. 00:45
Kairó érk. 05:55
Kairó ind. 13:30
Budapest érk. 16:00

És máris itt utunk első izgalma: eredetileg 70 perccel korábban indultunk volna Bp.-ről, de menetrendváltozás történt (ezt ma tudtuk meg). Így Kairóban marad 35 percünk az átszállásra. Persze 35 perc alatt át lehet jutni egyik gépről a másikra, de késés esetén... Nos, ha nem jutunk el Bangkokba, hát majd szétnézünk Kairóban...

Kezdet

Kezdjük el. Kitaláltam egy erőltetett szóvicces címet, megnézegettem, hogy működik a Blogspot...


Kedves Barátaim és Érdeklődők!

Az van, hogy holnap indulunk Thaiföldre.

Ez pedig itt legyen az élmények megökörítésének helye, beszámoló. Nem tudom még mennyire fog ez sikerülni, lesz-e rá elég idő, hogy összecsapott valami lesz-e, vagy tényleg sikerül valamit átadni... Mindenesetre M.-mel megbeszéltük, hogy időnként meglátogatunk egy internet cafét. És akkor lehet írni. És otthon olvasni.