Az ünnep

Az Asalha Puja ünnepe a július hónapba eső teliholdkor van. Megvilágosodását követően ezen a napon kezdte el tanításait Buddha a tanítványainak.

Az ünnep napja keddre esett, ilyenkor Thaiföldön a hétfői napot is szabadnapnak kapják meg a dolgozók, amelyet nem is kell máskor ledolgozni, s így lett négy napos a hétvége. Sőt, ha véletlenül épp hétévégére esik az ünnepnap, akkor megkapják a pénteket szabadnapnak. Ugye milyen vonzó ország? (Viszont a fizetett szabadság sokkal kevesebb, mint nálunk.)

Az ünnep előestéjén ünnepi istentiszteleteket (vagy hogy kell ezt itt mondani? Buddhatiszteleteket?), szóval afféle közös meditációt tartanak, majd jön a körmenet, gyertyákkal a kezükben háromszor körüljárják a templomot.

Mi is ott voltunk... (Remélem nem túl sötétek az esti képek.)

...először a Wat Chiang Mannál...

...viszonylag családias hangulatban, úgy értem nem voltak sokan. Az első sorban térdelnek a szerzetesek, mögöttük a többi hívő

Itt pedig már mennek körbe-körbe

Ez pedig már a Wat Chedi Luang melletti kicsiny, teakfából épült templom...

...amely nagyon szép, és szokatlan módon nincs szőnyeg, így a fényes kövezeten visszaverődnek az ünnepi gyertyák fényei

Aztán a város központjában lévő Wat Chedi Luanghoz is elsétáltunk. Itt a hatalmas chedit kerülték körbe az emberek. Itt többen voltak, talán azért, mert hosszabban lehet körbesétálni? :-)

A templomcsarnokban egy idős szerzetes ült egy karosszékben, és áldást osztott a híveknek, akik sorbanálltak előtte. Nos, a hangulat mégsem volt igazán áhítatos... Volt ott valami ceremóniamester-szerű fickó, akinek a hangja hangszórókból harsogott az egész környéken. Folyamatosan beszélt, mint egy sportriporter... vagy inkább olyan vásári kikiáltó stílusban. Fogalmunk se volt, mi volt ez, és mit mondhatott, de bevallom M.-mel ezt annyira viccesnek találtuk, hogy még két hét múlva is ezen vigyorogtunk...






Végül pedig láttunk repülő lámpásokat, ami olyan, hogy a papírból készült alkalmatosságot a benne lévő gyertya melege emeli fel a magasba. Csak néhány darabot, amelyeket gondolatban összekötve egy ív rajzolódik az égre, a felbocsátás pontjától addig a pontig, ahol eltűntek a felhők között. Betti azt mondja, a novemberi Loi Krathong ünnepen a város felett egész égbolt tele van ilyenekkel.