Thai kép: Országúton, buszon

Megkockáztatom: Thaiföldön az országutak jobb minőségűek, mint Magyarországon.

Igaz, nagyon sokat nem láttam, és igazán szegény, turistamentes helyre már nem vetődtünk el... de az biztos, hogy az országot átszelő legfőbb főútvonalak széles, jó minőségű utak, kétszer két sáv plusz leállósáv (ebben többnyire a robogók haladnak), középen elválasztósávval. A mi autópályáinktól annyiban különböznek, hogy a csomópontok nem felüljárósak, hanem szintbeliek. Ahol pedig még keskenyebb az út, ott pedig már sok helyen dolgoztak a szélesítésén.

Igazi autópálya csak Bangkokban és közvetlen környékén van, de ott a megapoliszhoz méltóan megasztráda, sok-sok sávval, vagy éppen kétszintű autópálya, a csomópontok meg nem is tudom hányszintűek.

Távolsági busszal többször utaztunk, az állami buszvállalat igazán jó minőségű és nekünk olcsó járatokat üzemeltet. Kategóriák:

Nem légkondicionált, sima járat: Ilyennel nem utaztunk, túl nagy kaland lett volna nekünk. Dögmeleg, sűrűn telepakolva utasokkal. Legtöbbjük 60-as 70-es években gyártott, igen stílusos kinézetű busz, csupa króm és legömbölyített forma, az összes ablak nyitva, és kinn könyökölnek az utasok... nagy hiba, de nem fényképeztem ilyet.
Légkondicionált, II. osztály: Ilyennel viszont már mentünk. Az ázsiai emberek kisebb termetűek, mint mi, és ezért a buszaik is szűkösebbek, ez ezen a buszon különösen jól érezhető volt. M.-mel gyakorlatilag nem fértünk el egymás mellett. Általában - és az ilyen mértékű munkaerő-felhasználás Európában elképzelhetetlen - háromtagú személyzet jár hozzá: a buszvezető, az utaskísérő nő (kalauz), aki jegyet vizsgál és bekiabálja a következő megálló nevét, meg egy segéd-utaskísérő, aki többnyire a csomagok ki- és bepakolásában segédkezik a csomagtartónál. Egy ilyen járathoz (és az ennél jobbakhoz, persze), hosszabb útvonalon már az is hozzátartozik, hogy útközben az utasok ebédet vagy vacsorát is kapnak, az út mentén erre a célra épített egyszerű önkiszolgáló éttermekben. Ami az itt kapott étkek minőségét illeti, utunk legrosszabb kajái voltak ezek, de azért tetszett ez a szokás, jó volt kicsit szusszanni egy ilyen pihenőhelyen.
Légkondicionált, I. osztály: Lásd a II. osztályt, de ez már tágasabb, kényelmesebb. A fenti képen is ilyen busz látható, amely a Sukhothai-Bangkok viszonylaton jár.
VIP: Ezt a Bangkok-Phuket útvonalon próbáltuk ki, itt van a kezemben a buszjegy, 970 B, ez már közelíti a fapados repülő árfekvését (az 1700 körül volt), de itt olyan kényelem volt, hogy csak ámultunk! Egy normál méretű buszt kell elképzelni, de belülről teljesen más. Egy sorban négy helyett három szék van, és egymás mögött is nagyobb távolságra, így olyan 24 fő körüli utas fér el. Így aztán a székek igazán szélesek, kényelmesek, és erőteljesen hátra lehet dönteni azokat. Éjszakai járat volt, olyan jót aludtam, mint buszon talán még soha. Az utaskísérő csaj inni- és harapnivalóval, pokrócokkal kényeztetett minket. Viszont a pihenőhelyi vacsora ugyanolyan kiábrándító volt, mint máshol.

Még az az érdekes, hogy a buszokon magunkfajta turistát alig láttunk, helyiekkel volt tele még a VIP járat is. Betti szerint van még sok buszos vállalkozás, amelyekre utazási irodákban lehet befizetni, de ezek kétes minőségűek, kerülendők. Talán azokon volt a sok buta turista.

Még azt az esetet mesélem el, amikor a Chiang Mai-Sukhothai járaton rendőri ellenőrzésen estünk át. Ilyenkor az út szélén leintik a buszt, és feljönnek a cseppet sem barátságos kinézetű rendőrök (volt akinek maszk volt az arcán). Mindenkinek megnézik az igazolványát, némelyeknek a csomagjait is átnézik, M.-ét is megnézték, hm, talán gyanúsnak találták. :) Volt két 16 év körüli fiú, akiket a buszról is lehívtak, a csomagtartóból is kivetették a csomagjaikat, és majdnemhogy gatyára vetkőztették őket, szegény srácok igen kétségbeesett ábrázattal viselték a hatósági zaklatást. Nyilván kábítószert kerestek. Aztán minden rendben volt, visszaszállhattak, és mentünk tovább.