TV

Egy kivételével minden szállásunkon volt tévé. És bizony esti pihengetős óráinkban gyakran be is kapcsoltuk. Volt ugyan CNN ázsiai mutációja és más angol nyelvű adók, de mi inkább thai adókat választottuk. Ez is egy módja az emberek, sőt a kultúra megfigyelésének. Figyeltük a gesztusaikat, hogyan beszélnek egymással. Hogy miről szólnak a műsorok. Hogy milyenek a nők a reklámokban (szépek és fehér bőrűek). A híradó és a királyi híradó volt a kedvenc - ez utóbbi kb. 20 perces műsor, amelyben csak a királyi család tagjairól szóló hírek vannak. Többször láttunk olyan műsorokat és hirdetéseket, amelyek szépre-jóra, helyes életvitelre próbálják nevelni a nép fiait (például az alkoholizmus károsságára mutatnak rá). Persze akadtak amerikai és európai filmek is thai szinkronnal, de ezekre kevésbé voltunk kiváncsiak.

A foci vébé utolsó hete akkor volt, amikor kinn voltunk. Feltett szándékom volt, hogy megnézzem a döntőt, amely ottani idő szerint éjjel 1-kor kezdődött, Betti próbált fennmaradni velem. Azt mesélte, Thaiföldön nagyon szeretik és lelkesen nézik a focit. Ehhez képest furcsa volt, hogy az ottani kommentátorok a meccs alatt alig-alig emelték meg a hangjukat, a helyzeteknél és a góloknál ugyanolyan nyugodt hangon kommentáltak, mint mondjuk egy sima hazaadásnál. Viszont az érdeklődést jelzi, hogy később a sporthírekben Zidane híres "fejesét" sokszor visszajátszották, beszéltek róla, mint ahogy az olasz klubok körüli botrányokkal is sokat foglalkoztak.

Jöjjön néhány kép thai tévéműsorokból:

Kommentátorok a focimeccs-közvetítés előtt

Reggeli műsor. Az állami adó jele a királyi címer a bal felső sarokban

Aranyág-jellegű felajánlós jótékonysági műsor, alul futnak a felajánlások.
A hölgy valami borzalmasan, hamisan énekelt egy édeskés dalt - és ilyenek mentek sokáig

Legyen Ön is milliomos!