Pandának lenni Chiang Maiban

Pandának lenni a Chiang Mai-i állatkertben nem is lehet rossz. Mindenki kedvencei. Mert elsősorban vannak a pandák, és másodsorban pedig az összes többi állat. Ketten vannak, egy fiú és egy lány, Chuang Chuang és Lin Hui. Az egész város annak drukkol, hogy legyen nekik kis pandájuk, de mint tudjuk, ez igen nehezen jön össze állatkertben.

Amúgy jó hely az állatkert: tágas, helyenként dzsungeles, természetes környezetben, a hegyoldalban. Kicsit szabadidőpark is, nagy koncertszínpaddal, rengeteg emberrel. Csak mi a francért engedik be a belső utakra az autókat?

A pandaház az állatkertben - intézmény az intézményben. Úgy kezdődik a dolog, hogy az állatkertben körbejáró, festett pandákkal díszített elektromos kisbuszról majd' mindenki a pandaháznál száll le. Külön plusz belépő van, de előtte a bejáratnál a monitorokon meg lehet nézni, hogy mit csinálnak éppen, hátha el vannak bújva, és akkor hoppon marad a kedves látogató. Aztán fogadócsarnok, csomagmegőrző, biztonsági kapu, mint egy repülőtéren. A pandák háza hatalmas nagy, de teljesen zárt, üvegtetős, légkondicionált, párásított levegőjű tér, mivel a kínai hegyvidékek éghajlata, amit a pandák szeretnek, más mint a thaiföldi fülledt meleg. Belépéskor ott áll egy alkalmazott, csak azért, hogy figyelmeztessen: csendesen legyünk, mert a pandák alszanak. Beljebb is van néhány biztonsági őr. Aztán a kijárat után ajándékbolt tele pandás cuccokkal.

Ja, hogy milyenek voltak maguk a pandák? Valóban, mozdulatlanul aludtak, amíg ott voltunk. Tulajdonképpen semmi érdekes. Most már ilyet is láttam.