A titkos kert

Még az első teljes napunkon volt Chiang Maiban. M.-mel kettesben mászkáltunk a számunkra még teljesen ismeretlen városban. Szomorkás idő, csendes eső egész nap. A belváros egy félreeső szegletében jártunk, csendes mellékutcában. "Terrakotta műhely" - valami ilyesmi volt a táblán, amit megláttunk. A kapu szélesre tárva, beljebb sétátunk. Odabent valóban agyagszobrokon dolgoztak az emberek. A földön újságpapírokon kiégetett szobrok és dombormű-részletek össze-vissza. Hamarosan odajött egy hölgy, és javasolta, hogy menjünk át az utca túloldalán lévő kertbe.

Nos, az a kert... Nem várt, különös látvány. Sűrű növényzet, és az egész hely tele agyagszobrokkal, minden talpalatnyi helyet kihasználva, de azért aránylag szépen elrendezgetve. Voltak ott Buddhák, hindu szobrok és kínai stílusúak, köztük sok egyforma is. Mi ez, kiállítás? Vagy inkább raktáráruház? Némelyik egész patinás, elszíneződött volt már.

Csöpögő eső, zöld levelek, enyhe félhomály a lombos fák alatt, és szobrok, amerre csak nézünk...