Taxik

Elég sokszor utaztunk taxival. Különösen Chiang Maiban, ahol nem túl erős a tömegközlekedés. Taxit viszont igen sokat látni, rendszeresen ránk is dudáltak, látván hogy külföldi turisták ballagnak az út szélén. Mi pedig naponta vagy százszor intettünk, hogy köszönjük, nem. Egyébként igazán nem drága mulatság, volt amikor egész napos kirándulgatásra béreltünk ki egy taxit, ez talán 800 baht (4800 Ft) körül alakult. Ilyenkor persze jó előre meg kellett alkudni az árban. A taxissal való megegyezésre egyébként ladyboyt, a recepcióst kértük fel.

Egy tipikus Chiang Mai-i taxi így néz ki:

Egy általában japán gyártmányú pick-up kisteherautót alakítanak át úgy, hogy lefedik a hátulját, és belül két oldalra padokat szerelnek hosszában. Végül lefestik pirosra (más városokban más szín is előfordul.)

Hátulról ilyen, ajtaja nincs. Hát igen, nem biztos hogy nálunk az EU-szabványoknak megfelelne...

Többnyire iránytaxi jelleggel közlekedik, azaz újabb utasokat is felvesz, ha azok megfelelő irányba mennek. Így többnyire személyenként állapítják meg az árakat, városon belül nem túl nagy távolságra tipikusan 20 B/fő (120 Ft), de 40-ért már a központtól 15 km-re lévő Doi Suthepre is felvisznek.


Így ha sokan mennek egy irányba, akkor akár 20-an is bezsúfolódnak, és így utaznak a hátsó lépcsőn. Sok jó thai kis helyen is elfér.

A másik tipikus helyi személyszállító eszköz a tuk-tuk (ez valószínűleg hangutánzó szó), azaz háromkerekű motoros tricikli. Elöl csak a vezető fér el, hátul két utas kényelmesen. Ilyennel nem mentünk, általában nem olcsóbb mint a taxi, meg nem is gyorsabb.


Mentünk viszont motoros riksával, amelynek elöl van két kereke, és hátul egy, 12 km-es utat Sukhothaiban, érdekes élmény, volt rajta huzat rendesen. Esőben különösen izgalmas lehet, bár láttunk rajta leereszthető esővédő műanyag ponyvát, de azon meg szerintem nem nagyon lát át a vezető.

Láttunk hagyományos biciklis riksát is, ezt csak Chiang Maiban, és ott sem nagy számban. Ezt nem szívesen próbáltuk volna ki, az olyan kellemetlen lett volna, ha szegény ember ott liheg két nehéz faranggal terhelt járművét hajtva, és mindezt egy pár bahtért... (Ja, azt hiszem ez a szó még nem szerepelt itt: farang = fehér ember thai gúnyneve.)

A fővárosban már jobbára igazi taxik vannak, szép, kényelmes és légkondicionált személyautók (szintén japán gyártmányok), a taxitársaság színeire festve, tetejükön a TAXI METER felirat hirdeti, hogy ezek már taxiórával vannak ellátva. Szerencsére el voltunk látva a jó tanáccsal: mindig ragaszkodjunk a taxióra használatához, és akkor nem járunk rosszul. Az itteni sofőrök is szeretnek ugyanis alkudozni, az úticél közlése után mondanak egy árat, amiről biztosra lehet venni, hogy több, mint amennyi a taxiórával kijönne. A Khao San Road környékén talákoztunk jópár igazi hiénával is, akik nem is vállalták a fuvart, amikor mondtuk, hogy mi taxiórával szeretnénk.