A sokszínű Bangkok

Autóáradat a hídon és a modern városközpont a háttérben

Városi busz - olyan, amilyennek kinéz, a fenti hídra (a közepéig emelkedik) csak nagy köhögve-pöfögve tudtak felkapaszkodni. Viszont mindegyiken fel van tüntetve az ISO 9001:2000 nemzetközileg elismert szabvány jelzése.

Az egyik téren késő délután aerobicozókat láttunk. A mi Norbink thai megfelelője. Szemközt velük a király képe.

Kelet Velencéje (esetleg Ázsia Amszterdamja) - a várost jónéhány csatorna szeli át, ilymódon megbújva a főutak alatt. Speciálisan lapos hajók közlekedtek rajta.

Egy szakadtabb városrész, egy csatorna zavaros vize fölé cölöpökre épült házakkal. Ilyen helyen is jártunk.

Közeg

Fényképezkedés a templomnál - úgy tűnik, a diplomázás örömére

McThai - hagyományos pálcikás húsokat árusító konkurencia a McDonalds előtt

Még néhány bangkoki látványosság

A Wat Arun, azaz a Hajnalpír Temploma a Chao Phraya folyó túlpartján van. Azaz a nyugati parton, míg a belváros és szinte minden más fontos dolog a keleti parton van. Így aztán először a folyó innenső partjáról fényképeztük le...


...de nézzük meg kicsit közelebbről...


...és most nagyon közelről...

...a falfelület színes kerámiadíszekkel teli, itt konkrétan festett kistányérok vannak odacementezve.

A Hajnalpír Templomában vannak ilyen szobrok...

...és ilyen szobrok is.

Most ugorjunk máshova.

Ez itt a Demokrácia Emlékmű, amely egy kelet-nyugati főütőérszerű út mentén, egy tágas tér közepén emelkedik. Apropó, demokrácia... Amikor ezt írom, február van, és szeptember óta, tehát öt hónapja egy katonai államcsínnyel hatalomra jutott tábornok a kormányfő Thaiföldön. Állítólag lesznek szabad választások is, de nem sietnek vele... Mindezt az alkotmányos monarchia uralkodójának jóváhagyásával, sőt úgy tűnik, a nép is jól elvan ebben a helyzetben. Na mindegy, emlékmű, az azért van.

Voltunk az Aranyhegyen (Golden Mount) is, amely egy mesterségesen emelt halom, a tetején templommal (Wat Saket), arany chedivel, és kilátással a városra. Emlékszem, záróra előtt negyed órával sikerült odaérnünk, szedtük a lábunkat felfelé a lépcsőkön... Aztán a teraszon már úgy néztünk szét, hogy közben az egyébként igen kedves alkalmazottak a záróra közeledtére szelíden figyelmeztetve próbálták elhajtani a nézelődőket.

Az arany chedi csengettyűkkel a magaslaton

Ez pedig a párába burkolózó város látképe (ennél megkapóbbat nem sikerült fényképezni). Itt a városközpont felé nézünk, avatott Bangokok-szakértők több nevezetességet felfedezhetnek a képen, a horizont bal szélén például a fent említett Wat Arun tornya.

Álltatok már szemközt öt tonna színarannyal?

Ez itt egy tömör arany Buddha-szobor! Egy szerény külvárosi templomban található (Wat Trimitr), tulajdonképpen kicsit méltatlan is az egyszerű egyemeletes épület, amelynek emeletén áll. Az aranyszobor sokáig gipszréteggel volt burkolva, amelyet azért kapott, hogy a burmai hódítók elől elrejtsék. Utóbb már a szobor gazdái sem tudták, hogy a gipsz alatt színarany van, és csak akkor derült ki, amikor megpróbálták máshová szállítani.

Sokat láttunk Bangkokban, de mégsem eleget. Több dologra a kicsit ügyetlenre sikerült időbeosztásunk miatt nem került sor, terveztük például a Nemzeti Múzeumot és a Nemzeti Galériát (de aztán rájöttünk, hogy aznap épp zárva), a Királyi Bárkamúzeumhoz elcaplattunk, de zárva volt, mert "nem voltak otthon" a bárkák. A modern városközpontra sem maradt idő, amely a régi belvárostól meglepően messze fekszik, pedig érdekelt volna, hogy hogyan suhan a magasvasút a felhőkarcolók és a plázák között...

Wat Suthat és a Buddhaboltok

Ha Bangkokban laksz, és kell otthonra egy másfél-két méter magas Buddha-szobor, nem kell mást tenned, csak elballagni a Bamrung Muang Road-ra! Van ott sok ilyen jellegű szaküzlet, a szobrok szépen becsomagolva, nagy választékban várják vevőket.




Ez pedig közel esik a Wat Suthat-hoz, amely nem annyira nevezetes, de szép templom...

A templomudvar kialakítása a gondosan elhelyezett szobrokkal és dísznövényekkel nagyon tetszett

Kilóg a sorból

Wat Pho (meg pár szó a masszázsról)

A Wat Pho egy jókora templomkomplexum Bangkok központjában.

Ha Wat Pho, akkor thai masszázs - erre többen is felhívták a figyelmünket, egyszer egy taxis, egyszer meg egy eldugott kisvendéglőben a vendéglős tizenéves fia (valószínűleg az lehetett), aki annyira örült, hogy külföldi vendégek vetődtek a nem túl frekventált helyre, hogy végig szóval tartott bennünket, amíg vártunk a kajánkra. A thai masszázs nagy központjai érdekes módon a templomok, ott vannak masszázsiskolák is. A thai masszázst még Chiang Maiban kipróbáltam, Betti törzshelyén (szintén az egyik templomban). Jó volt, hamar elrepült az az egy óra, tetőtől talpig (pontosabban talpamtól a fejemig) eldolgozgatott a vékony középkorú hölgy, és nagyon finoman nyúlt hozzám, talán még akkor is, amikor nagyobb erőt fejtett ki. (Azt mondják, északon finomabb stílusban csinálják, mint a fővárosban.) Munka közben a masszőr csajok igen jó hangulatban beszélgettek, nevetgéltek, persze, volt is remek téma, hogy Bettit (akit jól ismertek) egyszerre két pasival is látták. :-)

Bár gondoltam rá, hogy később megint kellene masszázsra menni, de ez elmaradt... M. nem vett részt benne, nagyon idegenkedett tőle (ő inkább "mindent a szemnek" utazó), így Bangkokban a sok programunk közepette ezt nehéz lett volna megszervezni. Később Phuketen, a tengerparton sok masszázshelyet láttunk, lelekesen hívogattak is minket, de valahogy mind tök üres volt, azaz sehol nem volt egy vendég se, aminek biztos van valami oka, másrészt volt egy olyan kényszerképzetem, hogy mi lesz, ha egy ladyboy kezeibe kerülök... :-)

Visszatérve jelen bejegyzés témájához következzen egy Wat Pho-leltár.

-- 4 db nagy chedi, és sok-sok kis chedi

-- számolatlanul sok Buddha-szobor

-- kapuk és mitologikus szobrok

-- 1 db főoltár a főtemplomban (amelyet alig találtunk meg, olyan sok épületből áll a komplexum)

-- És a fő látványosság: 1 db óriás fekvő Buddha-szobor, 46 méter hosszú! Egy hosszúkás templomépületet egyedül ő tölt ki.

-- a feje

-- feje hátulról és a frizurája :-)

-- a 10 db lábujj is megvan

A Smaragd Buddha temploma és a Királyi Palota

A Wat Phra Kaew, azaz a smaragd Buddha temploma afféle királyi főtemplom, a Királyi Palota szomszédságában található, mondhatni egy egységet alkot vele.

Bangkok legkiemeltebb látványossága...
egyben a legpompázatosabb is, ragyogó épületegyüttes, a legtöbb díszítés, a legtöbb aranyozás...
ahol a legtöbb turista van...
de sok a helyi is, végülis a Wat Phra Kaew a thaiföldi buddhizmus legszentebb helye...
az egyetlen hely, ahol még magyar szót is hallottunk utunk során...
ahol a bejáratnál ellenőrzik a ruházatot (hosszúnadrág kell, vállat is takaró felső, és a papucs nem jó, viszont a szandál már megfelel)...

Itt kell elmondani azt a sztorit, amikor a templomhoz közelítve az úgynevezett királyi mező sarkán szóba elegyedtünk egy fickóval... Előzetesen Betti felhívta a figyelmünket (és több nyomtatott kiadvány szintén), hogy ne dőljünk be, ha a taxis azt mondja, hogy az általunk meglátogatandó nevezetesség zárva van, és majd ő elvisz minket egy másikhoz, ami még tán szebb is... Mert az nagy becsapás, meg lenyúlás. Minket egy idősebb, kulturált, jólöltözött úr szólított meg, rózsaszín pólóban. Tanárnak mondta magát (tehát nem taxis, minden gyanún felül áll!) :). Először is jószándékúan felhívta a figyelmünket, hogy a palotába nem mehetünk be szandálban, mert az olyan nem jó, amiben látszik a lábujjunk (nem igaz). Na jó, már terveztük is, hogy semmi baj, visszamegyünk gyorsan a szállásra átöltözni. Ekkor még azzal is előhozakodott, hogy aznap csak délig van nyitva a palota, mert délután csak a helyiek mehetnek be valami ünnep kapcsán, és ajjaj, ma már nem is lesz rá időnk. Amikor elkezdte mondani, hogy szívesen elkalauzol minket a nemtudom hány méteres Buddhához, akkor viszont gyanakodni kezdtem, és rövid úton leráztuk az ipsét. A pénztárnál még kicsit aggódtunk, hogy mi van ha mégis igazat mondott, de nem volt semmi baj sem a lábbelivel, sem a nyitvatartással.

Na szóval, visszatérve magára a templom-palota komplexumra. Tömény hely. Az ember nem is tudja, hová kapjon a fényképezőgépével. 130 fotót készítettem itt, most visszafogom magam, és csak 19-et mutatok meg.

3 torony. Az arany chedi, Phra Mondhob könyvtár, Phrasart Phra Debidorn pantheon

Turisták

Hívők

Ezeknél a képeknél mindig azt érzem, hogy ez már egy kicsit sok a mi európai ízlésünknek.

És a főtemplom főhelyén ott van maga a smaragd Buddha (csak messziről, az ajtón kívülről lehetett fényképezni). Valójában nem smaragdból van, hanem nefritből, és "eredete az idők homályába vész". Thaiföld legfontosabb szobra. Évszázadokig háborúztak érte a laosziakkal.

Eddig tartottak a Wat Phra Kaew képei. Egy kapun átsétálva máris a Királyi Palota udvarába léptünk. A királyi család ma már nem ebben a XVIII-XIX. században épült épületcsoportban lakik, hanem kiköltöztek egy nyugalmasabb környékre, a városon kívül. Ma már csak reprezentációs célokra használják, no meg a turistáknak mutogatják.

A bejárat után e kínai kőszobrok: egy kis megnyugvás a templom sok csillogása és tarkasága után.

Nekem a templomnál jobban tetszettek a Királyi Palota elegánsabb, stílusosabb, de nagyon is díszes építményei.

Őrségváltás is volt