Szerzetesek

Wat Suan Dok: ég felé nyúló karcsú tornyocskák, egy magas arany, és több kisebb hófehér...

Itt arról beszéltünk, hogy egy ragyogó kék ég és napsütés esetén még hatásosabb lenne az összkép...


Egyébként látszik, hogy nem olyan régen újították fel...



A következő képen a királysírok láthatók. Az egykori Lanna királyság királyaié, amelynek fővárosa Chiang Mai volt.


Ebben az országban, ahol az emberek többé-kevésbé európai stílusú ruhákban járnak, már csak megjelenésük miatt is érdekes fotótémát jelentettek számunkra a buddhista szerzetesek, akik narancsszínű lepelben járnak.

A szerzetes nem ritka látvány, különösen Chiang Maiban, és különösen a templomok környékén. A fiatal tanulóktól az idős mesterekig... De mégis a fiatal a gyakoribb. Thaiföldön minden fiú beáll egy rövid időre szerzetesnek kb. 20 éves korában, néhány hétre vagy hónapra. Ez afféle vallási elvárás. Sokan vannak olyanok is, akik a tanulmányaikat szerzetesként végzik el, aztán nem maradnak vallási pályán. A szerzetesek látják el a pap szerepét is, azaz ők segítenek az egyszerű hívők vallási életében is.

Az egyszerű ruházat is sugallja, hogy a szerzeteseknek igen egyszerű körülmények közt kell élniük. Csak néhány apró tárgy van a tulajdonukban. A fejüket kéthetente kopaszra borotválják (beleértve a szemöldöküket is). Szigorú cölibátus van, nőkkel nem érintkezhetnek, ezt úgy kell érteni, hogy a nők fizikai érintése is tilos. A szerzeteseket nagy tisztelet övezi. Ezt jelzi például az a szabály, hogy szerzetes közelében tartózkodva más emberek feje nem lehet magasabban, mint a szerzetesé. Tehát ha a földön ül, akkor elvileg a földön csúszva-mászva kell közlekedni.

A szerzetesek adományokból élnek, amelyet meghatározott rend szerint visznek nekik a hívők. Azt hiszem, nem kell félniük a nélkülözéstől, mert a thai emberek igen lelkiismeretsen adakoznak egyházuk számára. Az egyszerűség kedvéért a megfelelő üzletekben lehet kapni előre elkészített adomány-csomagokat, amelyekben gondosan válogatva vannak a praktikus adományok: rizs, tea, tisztálkodó- és takarítószerek stb. Az apró csomagtól a jókora vödörig.

Nos, nekünk, egyszerű farang turistáknak az élénk narancsszínű öltözék mellett "a szerzetes is ember" mondanivalójú képek jelentettek hálás fotótémát. A Wat Suan Doknál járva fiatal szerzetesek csoportjára lettünk figyelmesek, akik a templom melletti terület füvének lenyírásával foglalkoztak. Egyikük fűnyírógéppel, a többiek seprűvel próbálták a levágott szálakat összegyűjteni. Később egy másik fűnyíró is előkerült, de azzal csak baj volt, folyton leállt. Amíg ők a géppel bíbelődtek, a többiek a seprűvel addig jól elvoltak, kicsit beszélgettek, nevetgéltek...

Tipikus templomlépcső: levetett cipők, kutyák (mindig vannak a templomok körül), esetleg egy valahová siető szerzetes...

Még néhány szerzeteses kép...

Ők még egész fiatalok


E kép története: egy külvárosi templomnál jártunk, ahol Chiang Mai nemzetközi meditációs központja is működik. A templom körül folyamatosan szanszkrit szent szöveget fejhangon kántáló férfiak hangja hallatszott. Elindultunk a hang irányába. Egy egyszerű templomépületből jött hang. Odalopództunk az ablakhoz... odabent a padlón szerzetesek ültek, végig az egész helyiségben. Amikor a fenti kép készült, már néma csendben, mozdulatlanul ültek... Remélem nem zavartuk meg őket elmélyülésükben.