Az iskola 2.

Akkor folytassuk! Ott tartottam, hogy megvolt az iskolai napnyitó ceremónia. A diákok az osztályaikba vonultak, mi pedig az ovisok részlegébe. (Közben megfigyeltem, hogy a lépcsőházban nyilak mutatják a lépcsőkön, hogy melyik oldalon kell haladni. A bal oldalon, nyilván a Thaiföldön érvényes bal oldali közlekedés mintájára.)

Az óvodások részlege valamivel vidámabb képet mutat, mint az iskola többi része, hatalmas színes betűk hirdetik, hogy Kindergarten, a falakon a gyerekek rajzai. Van egy jókora közös előtér, amely nyitott a szabad levegő felé, ezt használják játszóudvarként is. A padló és a falak puha műanyagborításúak, mintha csak EU-szabványokat követnének. Van csúszda, vár és más játékok. Azért tegyük hozzá, hogy egy igazi udvart, fűvel és fákkal és szabad égbolttal nem pótol a dolog... A reggel gyülekező óvodások itt szaladgáltak, ugrabugráltak vidáman.

Egyébként klasszikus óvodai felállásnak megfelelően van kis, középső és nagy csoport. Mindegyiknek van két thai és egy fehér (angolul anyanyelvi szinten beszélő) tanára, vagy tanítója, illetve óvódapedagógusa... kissé zavarban vagyok, hogy mi itt a helyes szó. Bettié a középső csoport.

A következő képen a reggeli gyülekező látható, amelynek során a közös előtérben 20 percig ácsorognak a gyerekek, és a thai óvónéni beszél hozzájuk, Betti szerint olyan lelkifröccs jellegű beszédet intéz hozzájuk...

A ruhájukat érdemes alább megfigyelni! Az a szabály, hogy pénteken a szokásos egyenruha helyett helyi népies jellegű viseletben járnak a gyerekek és tanárok is (péntek: lanna-nap). Szerintem az óvodások voltak a legcsinosabbak az iskolakomplexum tanulói közt, a kislányoknak piros ruha, hosszú szőtt szoknyával, amely vízszintesen csíkos, a kisfiúknak barackszínű nadrág és gallér nélküli fehér ing jellegzetes gombolással (szerintem egyes magyaros öltözetetekre hasonlít, de nem értek hozzá). A tanítónéniknek is hasonló öltözet dukál, csak pasztellesebb színekben, az alábbi képen is látszik, szerintem csinos. (A sapkás fiú pedig iszlám - valószínűleg maláj -, azért van sapkában.)


Majd jött a tornaóra, ez már angolul folyt. Kis ugrabugra mellett nyelvgyakorlás is.



Ezután a csoportok a termeikbe vonultak, kezdődtek a foglalkozások. Azaz, tulajdonképpen a tanórák. Most jött el Betti ideje, ő tartja az órát, végig szigorúan angolul. A gyerekek félkörben ültek a földön, szemben a táblával. A két thai óvónéni is ott volt, ők épp csak besegítettek, ha kellett. Mi meg M.-mel a terem végében ültünk, szerencsére nem zavarta őket, hogy néha fényképeztünk.

A foglalkozás az angol beszélgetés mellett a latin betűk és az olvasás, írás elsajátítását célozta. Mindez igen játékosan, ötletes gyakorlatokkal, szép lassan előrehaladva. Érdekes volt, nekem ilyesmiben nem volt részem annak idején, ill. nem is láttam még ilyet. A 4-5 éveseknek még nem kell sokat tudniuk: például mondd meg, milyen betűvel kezdődik ez a szó, vagy keressük meg együtt ennek a szónak a betűit, amely egyébként már fel is volt írva a táblára. Úgy láttam, gyerekek élvezték és lelkesen részt vettek a dologban. Aki meg nem, hát annak nagyon nem erőltették. Aranyosak voltak.

Én úgy látom, csillog a szemük

Van a csoportban két szőke fehér gyerek, ők egyszer csak fogták magukat, és félrevonultak.

Azért fárasztó volt nekik a tanulás, ezt észre lehetett venni. Hosszú tanóra után rövid szünet tejosztással...


...majd folytatódott a tanulás, munkafüzetezéssel. Hát, ezt szerintem már kevésbé élvezték, de azért csinálták szorgalmasan. Többnyire a földön ülve, esetleg fekve. (Ázsiában a földön ülve dolgozni normális dolog. Azért a rendes iskolások már székeken ülnek, asztaloknál.) A betűk írását gyakorolták, majd a számokat, a mi arab számaink mellett a cirkalmas thai számjegyeket is, meg volt rajzolós, színezős feladat is.







Az ebéd elég korán van, 11 óra körül. Állítólag vacak kaját kapnak.



Ebéd után még egy kis szaladgálás és játék, sőt volt aki tévét nézett. Aztán az ottani óvodásoknak is alvás következik, a földre lerakják a kis fekvőhelyeket, elsötétítik a termet, és lefekszenek. A thai óvónéni leült az aludni készülő gyerekek közé, és mesélt nekik. Aztán Betti felvilágosított, ez bizony a mi kedvünkért volt, azaz azért mesélt, mert ott voltunk mi, a vendégek, átlagosabb napokon rájuk parancsolnak, hogy mindenki aludjon, esetleg egy kis tévénézés. Aztán alvás után még csinálnak együtt valamit, rajzolnak vagy ilyesmi, de ezt már nem vártuk meg.

Szóval ebben az iskolában az óvodások már javában angolul írni-olvasni tanulnak. Nem is erdeménytelenül. Többet várnak el tőlük, mint az itthoni kortársaiktól, az biztos. De Betti szerint nekik még jó, 6 éves kortól az iskolásoknak már durvább. Kifelé menet láttunk is az egyik falon elsős órarendet: a legtöbb napon 7 órájuk van, délelőtt 3, majd délután 4. Hát... Nagyon érdekes tapasztalat volt, mindenesetre.