A Smaragd Buddha temploma és a Királyi Palota
A Wat Phra Kaew, azaz a smaragd Buddha temploma afféle királyi főtemplom, a Királyi Palota szomszédságában található, mondhatni egy egységet alkot vele.
Bangkok legkiemeltebb látványossága...
egyben a legpompázatosabb is, ragyogó épületegyüttes, a legtöbb díszítés, a legtöbb aranyozás...
ahol a legtöbb turista van...
de sok a helyi is, végülis a Wat Phra Kaew a thaiföldi buddhizmus legszentebb helye...
az egyetlen hely, ahol még magyar szót is hallottunk utunk során...
ahol a bejáratnál ellenőrzik a ruházatot (hosszúnadrág kell, vállat is takaró felső, és a papucs nem jó, viszont a szandál már megfelel)...
Itt kell elmondani azt a sztorit, amikor a templomhoz közelítve az úgynevezett királyi mező sarkán szóba elegyedtünk egy fickóval... Előzetesen Betti felhívta a figyelmünket (és több nyomtatott kiadvány szintén), hogy ne dőljünk be, ha a taxis azt mondja, hogy az általunk meglátogatandó nevezetesség zárva van, és majd ő elvisz minket egy másikhoz, ami még tán szebb is... Mert az nagy becsapás, meg lenyúlás. Minket egy idősebb, kulturált, jólöltözött úr szólított meg, rózsaszín pólóban. Tanárnak mondta magát (tehát nem taxis, minden gyanún felül áll!) :). Először is jószándékúan felhívta a figyelmünket, hogy a palotába nem mehetünk be szandálban, mert az olyan nem jó, amiben látszik a lábujjunk (nem igaz). Na jó, már terveztük is, hogy semmi baj, visszamegyünk gyorsan a szállásra átöltözni. Ekkor még azzal is előhozakodott, hogy aznap csak délig van nyitva a palota, mert délután csak a helyiek mehetnek be valami ünnep kapcsán, és ajjaj, ma már nem is lesz rá időnk. Amikor elkezdte mondani, hogy szívesen elkalauzol minket a nemtudom hány méteres Buddhához, akkor viszont gyanakodni kezdtem, és rövid úton leráztuk az ipsét. A pénztárnál még kicsit aggódtunk, hogy mi van ha mégis igazat mondott, de nem volt semmi baj sem a lábbelivel, sem a nyitvatartással.
Na szóval, visszatérve magára a templom-palota komplexumra. Tömény hely. Az ember nem is tudja, hová kapjon a fényképezőgépével. 130 fotót készítettem itt, most visszafogom magam, és csak 19-et mutatok meg.
3 torony. Az arany chedi, Phra Mondhob könyvtár, Phrasart Phra Debidorn pantheon
Turisták
Hívők
Ezeknél a képeknél mindig azt érzem, hogy ez már egy kicsit sok a mi európai ízlésünknek.
És a főtemplom főhelyén ott van maga a smaragd Buddha (csak messziről, az ajtón kívülről lehetett fényképezni). Valójában nem smaragdból van, hanem nefritből, és "eredete az idők homályába vész". Thaiföld legfontosabb szobra. Évszázadokig háborúztak érte a laosziakkal.
Eddig tartottak a Wat Phra Kaew képei. Egy kapun átsétálva máris a Királyi Palota udvarába léptünk. A királyi család ma már nem ebben a XVIII-XIX. században épült épületcsoportban lakik, hanem kiköltöztek egy nyugalmasabb környékre, a városon kívül. Ma már csak reprezentációs célokra használják, no meg a turistáknak mutogatják.
A bejárat után e kínai kőszobrok: egy kis megnyugvás a templom sok csillogása és tarkasága után.
Nekem a templomnál jobban tetszettek a Királyi Palota elegánsabb, stílusosabb, de nagyon is díszes építményei.
Őrségváltás is volt
Bangkok legkiemeltebb látványossága...
egyben a legpompázatosabb is, ragyogó épületegyüttes, a legtöbb díszítés, a legtöbb aranyozás...
ahol a legtöbb turista van...
de sok a helyi is, végülis a Wat Phra Kaew a thaiföldi buddhizmus legszentebb helye...
az egyetlen hely, ahol még magyar szót is hallottunk utunk során...
ahol a bejáratnál ellenőrzik a ruházatot (hosszúnadrág kell, vállat is takaró felső, és a papucs nem jó, viszont a szandál már megfelel)...
Itt kell elmondani azt a sztorit, amikor a templomhoz közelítve az úgynevezett királyi mező sarkán szóba elegyedtünk egy fickóval... Előzetesen Betti felhívta a figyelmünket (és több nyomtatott kiadvány szintén), hogy ne dőljünk be, ha a taxis azt mondja, hogy az általunk meglátogatandó nevezetesség zárva van, és majd ő elvisz minket egy másikhoz, ami még tán szebb is... Mert az nagy becsapás, meg lenyúlás. Minket egy idősebb, kulturált, jólöltözött úr szólított meg, rózsaszín pólóban. Tanárnak mondta magát (tehát nem taxis, minden gyanún felül áll!) :). Először is jószándékúan felhívta a figyelmünket, hogy a palotába nem mehetünk be szandálban, mert az olyan nem jó, amiben látszik a lábujjunk (nem igaz). Na jó, már terveztük is, hogy semmi baj, visszamegyünk gyorsan a szállásra átöltözni. Ekkor még azzal is előhozakodott, hogy aznap csak délig van nyitva a palota, mert délután csak a helyiek mehetnek be valami ünnep kapcsán, és ajjaj, ma már nem is lesz rá időnk. Amikor elkezdte mondani, hogy szívesen elkalauzol minket a nemtudom hány méteres Buddhához, akkor viszont gyanakodni kezdtem, és rövid úton leráztuk az ipsét. A pénztárnál még kicsit aggódtunk, hogy mi van ha mégis igazat mondott, de nem volt semmi baj sem a lábbelivel, sem a nyitvatartással.
Na szóval, visszatérve magára a templom-palota komplexumra. Tömény hely. Az ember nem is tudja, hová kapjon a fényképezőgépével. 130 fotót készítettem itt, most visszafogom magam, és csak 19-et mutatok meg.
3 torony. Az arany chedi, Phra Mondhob könyvtár, Phrasart Phra Debidorn pantheon
Turisták
Hívők
Ezeknél a képeknél mindig azt érzem, hogy ez már egy kicsit sok a mi európai ízlésünknek.
És a főtemplom főhelyén ott van maga a smaragd Buddha (csak messziről, az ajtón kívülről lehetett fényképezni). Valójában nem smaragdból van, hanem nefritből, és "eredete az idők homályába vész". Thaiföld legfontosabb szobra. Évszázadokig háborúztak érte a laosziakkal.
Eddig tartottak a Wat Phra Kaew képei. Egy kapun átsétálva máris a Királyi Palota udvarába léptünk. A királyi család ma már nem ebben a XVIII-XIX. században épült épületcsoportban lakik, hanem kiköltöztek egy nyugalmasabb környékre, a városon kívül. Ma már csak reprezentációs célokra használják, no meg a turistáknak mutogatják.
A bejárat után e kínai kőszobrok: egy kis megnyugvás a templom sok csillogása és tarkasága után.
Nekem a templomnál jobban tetszettek a Királyi Palota elegánsabb, stílusosabb, de nagyon is díszes építményei.
Őrségváltás is volt
