Még néhány bangkoki látványosság

A Wat Arun, azaz a Hajnalpír Temploma a Chao Phraya folyó túlpartján van. Azaz a nyugati parton, míg a belváros és szinte minden más fontos dolog a keleti parton van. Így aztán először a folyó innenső partjáról fényképeztük le...


...de nézzük meg kicsit közelebbről...


...és most nagyon közelről...

...a falfelület színes kerámiadíszekkel teli, itt konkrétan festett kistányérok vannak odacementezve.

A Hajnalpír Templomában vannak ilyen szobrok...

...és ilyen szobrok is.

Most ugorjunk máshova.

Ez itt a Demokrácia Emlékmű, amely egy kelet-nyugati főütőérszerű út mentén, egy tágas tér közepén emelkedik. Apropó, demokrácia... Amikor ezt írom, február van, és szeptember óta, tehát öt hónapja egy katonai államcsínnyel hatalomra jutott tábornok a kormányfő Thaiföldön. Állítólag lesznek szabad választások is, de nem sietnek vele... Mindezt az alkotmányos monarchia uralkodójának jóváhagyásával, sőt úgy tűnik, a nép is jól elvan ebben a helyzetben. Na mindegy, emlékmű, az azért van.

Voltunk az Aranyhegyen (Golden Mount) is, amely egy mesterségesen emelt halom, a tetején templommal (Wat Saket), arany chedivel, és kilátással a városra. Emlékszem, záróra előtt negyed órával sikerült odaérnünk, szedtük a lábunkat felfelé a lépcsőkön... Aztán a teraszon már úgy néztünk szét, hogy közben az egyébként igen kedves alkalmazottak a záróra közeledtére szelíden figyelmeztetve próbálták elhajtani a nézelődőket.

Az arany chedi csengettyűkkel a magaslaton

Ez pedig a párába burkolózó város látképe (ennél megkapóbbat nem sikerült fényképezni). Itt a városközpont felé nézünk, avatott Bangokok-szakértők több nevezetességet felfedezhetnek a képen, a horizont bal szélén például a fent említett Wat Arun tornya.

Álltatok már szemközt öt tonna színarannyal?

Ez itt egy tömör arany Buddha-szobor! Egy szerény külvárosi templomban található (Wat Trimitr), tulajdonképpen kicsit méltatlan is az egyszerű egyemeletes épület, amelynek emeletén áll. Az aranyszobor sokáig gipszréteggel volt burkolva, amelyet azért kapott, hogy a burmai hódítók elől elrejtsék. Utóbb már a szobor gazdái sem tudták, hogy a gipsz alatt színarany van, és csak akkor derült ki, amikor megpróbálták máshová szállítani.

Sokat láttunk Bangkokban, de mégsem eleget. Több dologra a kicsit ügyetlenre sikerült időbeosztásunk miatt nem került sor, terveztük például a Nemzeti Múzeumot és a Nemzeti Galériát (de aztán rájöttünk, hogy aznap épp zárva), a Királyi Bárkamúzeumhoz elcaplattunk, de zárva volt, mert "nem voltak otthon" a bárkák. A modern városközpontra sem maradt idő, amely a régi belvárostól meglepően messze fekszik, pedig érdekelt volna, hogy hogyan suhan a magasvasút a felhőkarcolók és a plázák között...