Itt vagyunk!

Itt vagyunk Thaiföldön, Chiang Maiban. A vendégház földszintjén vannak gépek, ahonnan lehet internetezni, innen irok. Hanyadik napunk is ez itt, harmadik? (Egy kicsit meg vagyok zavarodva a hosszú utazástól és az időeltolódástól. Bár igazából nem volt gondunk az átállással.) Szóval harmadik nap, eddig minden nap lenyűgöző dolgok történtek, és egy biztos, hogy valami teljesen más világba csöppentünk.

Eddig az történt, hogy alaposan szétnéztünk Chiang Mai városában, amely elsősorban szép templomjairól hires, aztán meglátogattuk a Betti iskoláját (ahol dolgozik), voltunk egy elefántiskolában és orchideafarmon.

Ja és láthattuk az eddig csak hirből ismert recepcióst, ladyboyt, aki transzvesztita! Ez valahogy visszatérő beszédtéma nálunk, mivel eddig egyetlen transzvesztita ismerősünk sem volt. Egyébként nem túl bájos (hogy úgy mondjam), férfiarc rúzsozva, plusz olyan nőieskedő mozgás.

Amióta megjöttünk, az eső minden nap esik, és egyre többet és erősebben, bár olyan nagyon még nem vészes. Esős évszak van. Állitólag az elmúlt három hétben szinte semmit nem esett, de most meghoztuk.

Talán most az elején tisztázzuk:

A szereplők

M. úr: Mániákus utazó, tanár, minden nyáron útnak indul valahova messzire. Két éve ismerem, persze egy utazáson találkoztunk először. És a tavasszal is volt szerencséje egy csomó szép helyen járni Európában. (Némi irigykedés!)

Betti: Közös ismerősünk, Thaiföldön élő és dolgozó magyar lány (tanitó, ill. óvónő), afféle útkereső. 8 hónapja van Thaiföldön, és ez már a többedik itteni tartózkodása. Nélküle nem is tudom mihez kezdenénk itt.

Én: Szintén szeretek utazni, és egyre inkább egzotikus tájak felé... Bár Európán kivül még nem jártam. Bevallom, hogy ez az utazás az én ötletem volt...